Amikor a 90-es évék végén megkezdődött az elektromos autók fejlesztése, az ebben részt vevő gyártók a 400 voltos feszültséggel működő rendszerre voksoltak. Ennek oka az akkor rendelkezésre álló technológia és ennek ára volt. Olyan akkumulátoros hajtásláncokat fejlesztettek, amelyekben az akkupakk, a vezetékek, a fedélzeti töltő, valamint a villanyautó teljes elektromos rendszere 400 voltos vagy ahhoz közeli feszültségre volt kalibrálva. A fejlesztés persze soha nem áll meg, ezért ma már egyre több olyan modell kapható, amelyben 800 voltos az elektromos rendszer.
Mielőtt azonban áttekintjük az előnyöket és hátrányokat, térjünk vissza az iskolapadba, és elevenítsük fel az elektromos rendszerekről szóló alapvető ismereteinket. Ha nagyon leegyszerűsítve akarunk fogalmazni, akkor a villanyautóban olyan áramkör dolgozik, amelyben az energiát (azaz az áramot) az akkupakk tárolja, innen pedig vezetéken át jut el a fogyasztóhoz (ami a kocsit hajtó villanymotor). Az akkuban tárolt energia azonban véges, ezért rendszeresen újratöltésre van szükség. A felvehető áram mennyisége, illetve az áramfelvétel gyorsasága pedig egy alapvető egyenlettől függ.
Amikor töltjük az akkumulátort, akkor töltéshordozókat, azaz áramot akarunk beletölteni, az áramerősség mértékegysége az Amper. Az, hogy milyen gyorsasággal tudjuk ezt az áramot betölteni az akksiba, a feszültségtől függ, amelynek mértékegysége a Volt. Az akksiba bevitt áram (azaz a menet közben leadható teljesítmény, kW) mennyisége egyenlő az áramerősség és a feszültség szorzatával. Az egyenlet utolsó, de nem kevésbé lényeges eleme az ellenállás (Ohm), amely a villanyautó esetében nem más, mint az áramot a töltőállomástól az akkumulátorig vezető kábel és fedélzeti töltő áramáteresztő képessége. A plasztikus példa kedvéért vegyük úgy, hogy egy nagy tartályt (legyen ez az akkupakk) szeretnénk megtölteni vízzel (példánkban ez az áram). Nyilvánvaló, hogy ha teljesen megnyitjuk a csapot, akkor a zubogó víz gyorsabban fog folyni (magas feszültség), míg ha csak csordogál (alacsony feszültség), akkor sokáig tart a töltés. A vízvezetéket és csapot, azaz az ellenállást az elektromos autó esetében a fedélzeti töltő, a kábelek áramáteresztő és az akkupakk áramfelvételi sebessége jelentik.
Mivel az elektromos autó terjedésének kezdetén a rendszerek 400 voltosak voltak, a kiépített töltőhálózat ilyen autók kiszolgálására épült ki. Európában ma mindössze 3% azoknak a töltőknek az aránya, amelyek képesek megfelelő sebességgel tölteni a 800 voltos villanyautókat, a többi a 400 voltos kocsikhoz igazodik. A 400 voltos rendszerek töltési sebessége jellemzően 150 kW-ig terjed, míg a ritkább 800 voltosak akár 350 kW-tal is képesek tölteni.
A 400 voltos elektromos rendszerek hatalmas előnye, hogy sokkal olcsóbbak, mint a 800 voltosak. A szükséges technológia a piaci igények diktálta tömeggyártás miatt nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre. Ha pedig olcsóbb a beépített technológia, akkor olcsóbb lesz maga az autó is, azaz a vásárló jobban jár. A 400 voltos rendszer hátránya, hogy azonos mennyiségű áram beviteléhez az alacsonyabb feszültség miatt nagyobb áramerősséggel kell dolgoznia. Ez azonban több hőt és nagyobb töltési veszteséget termel, ezért a rendszer komponensei robusztusabbak, nehezebbek, az áramot vezető kábelek vastagabbak, így nő az össztömeg, és némiképp csökken a villanyautó hatótávja.
A 800 voltos rendszereknek számos előnyük van, ám jóval drágábbak. Mivel a töltőhálózat sem ezek kiszolgálásra lett kiépítve, a töltők jelentős hányadánál a 800 voltos villanyautó ritkán és alig képes gyorsabban tölteni a 400 voltosnál, hiszen már maga a töltőállomás sem képes megfelelő sebességgel kiszolgálni őket. A 800 voltos rendszer előnye a könnyebb komponensek, vékonyabb kábelek (emlékezzünk: azonos teljesítmény mellett a kétszer nagyobb feszültség fele akkora áramerősséggel jár), illetve a nagyobb teljesítmény.
Ám semmi okunk arra, hogy temessük a 400 voltos technológiával dolgozó villanyautókat. Az autósok túlnyomó többségének megfelelnek ezek a villanyautók, hiszen olcsóbbak, napokig használhatók újratöltés nélkül, és kevesen villanyautóznak rendszeresen hosszú távon, amikor markáns előny a 800 voltos rendszer gyorsabb töltési ideje. A Peugeot 400 voltos architektúrára épülő modelljei sem véletlenül népszerűek: az intelligens energiamenedzsment, a hatékony működés és a kedvező ár gazdaságossá és vonzóvá teszi a francia márka modelljeit. A német autóklub, az ADAC villanyautókat összehasonlító tesztjében például a két legtakarékosabb modellnek a Peugeot E-208 (https://www.peugeot.hu/modellek/uj-208.html) és a Peugeot E-308 (https://www.peugeot.hu/modellek/uj-308.html) bizonyultak, míg az akár 700 km-es hatótávval bíró E-3008 Long Range modell (https://www.peugeot.hu/modellek/uj-3008.html) hosszabb utakra is tökéletesen alkalmas.
