Mostanra minden rajongó beletörődött, hogy semmi nem lesz a Le Mans-i Hypercar versenyautók beígért homologizációs programjából. A Peugeot vezérigazgatójának egy váratlan megjegyzése nyomán azonban új remény ébredt: bár Linda Jackson szavait nem vehetjük ígéretnek, így is sokkal közelebb kerültünk egy álom megvalósulásához, mint az elmúlt két évben bármikor.

A homologizáció viszonylag új keletű fogalom a motorsportban. Az 1960-as évekre az autótechnológia olyan szintre fejlődött, ahol egyértelműen külön irányt vett a mindennapi használatra szánt gépkocsik és a kőkemény versenyautók evolúciója. A homologizáció ezt az egyre szélesebb szakadékot igyekezett kétségbeesetten áthidalni: bizonyos sportágakban, egyes géposztályokban megkövetelték, hogy a versenyautó közvetlen szériagyártású gyökerekkel rendelkezzen.

Az autógyártók persze megfordították a folyamatot, és a motorsportcélokra kifejlesztett, kiélezett konstrukciókat tették többé-kevésbé alkalmassá a közúti használatra. Ennek a gyakorlatnak az egyik legismertebb példája a Peugeot 205 Turbo 16, a verhetetlen B-csoportos rali versenyautó rendszámképessé tett változata. A 200 lóerős fenevadból mindössze kétszáz darab készült (egy fehér, egy fekete és 198 szürke), a fennmaradt példányok pedig hatszámjegyű euroösszegekért cserélnek gazdát a világ legrangosabb árverésein.

Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hamarosan egy újabb fantasztikus Peugeot versenyautóból készülhetnek homologizációs példányok. Az eredeti értesülések szerint a hosszú távú világbajnokság (WEC) felsőházába, az LMP1-es géposztály helyébe lépő Hypercar kategóriába sorolt autókból huszonöt (későbbi információk szerint száz) közúti példány megépítését kívánták meg a szervezők.

Később kiderült, hogy ez csak az egyik lehetséges út, hiszen a szabályzat a tisztán versenycélú prototípusok építését is engedélyezi, az autógyártók pedig egymás után jelentették be, hogy mégsem élnének a homologizációs széria rendkívül költséges és racionális szemmel nézve értelmetlen és céltalan lehetőségével. Ezen a ponton a világ lemondott arról, hogy a Peugeot 9X8, amelyet addigra különleges aerodinamikája és speciális fénykaraktere jóvoltából minden formatervezési fórumon az egekbe magasztalt a szakma, valaha elérhető lesz az átlagemberek (pontosítsunk: a rendkívül gazdag átlagemberek) számára.

A fejlesztés eredményei ennek dacára sem vesznek el a hétköznapi Peugeot-vásárlók számára, hiszen az 500 kW (680 LE) rendszerteljesítményű hibrid hajtáslánccal, az első tengelyt hajtó villanymotor vezérlésével és az akkumulátor szabályozásával kapcsolatosan szerzett tapasztalatokat és elért eredményeket közvetlenül hasznosítja a Peugeot szériagyártású villamosított típusainak fejlesztésénél. Most azonban ennél is izgalmasabb felvetés hangzott el a Peugeot vezérigazgatójától.

A kötelező újságírói kérdésre, hogy megvalósul-e valaha a Peugeot Hypercar közúti verziója, Linda Jackson egy angliai interjúja során először a szokásos nemleges választ adta, majd váratlanul hozzátette: amennyiben valaki olyannyira eltökélten szeretne egy rendszámos 9X8-ast, hogy hajlandó finanszírozni a fejlesztést és a gyártást, van miről beszélniük. „Ha valaki letesz elénk egy biankó csekket, nyitottak vagyunk a párbeszédre. Eddig erre nem került sor, de ki tudja? Talán pont erre a biztatásra vártak.” – mondta az autóipari szakember.

Alig néhány évvel ezelőtt egy hasonló felvetést a valóságtól elrugaszkodott elképzelésként söpört volna félre mindenki. Mostanra azonban megváltoztak a piaci körülmények, és velük a fizetőképes kereslet jelentése. A luxusmárkáknál lassan mindennapossá válik, hogy ügyfeleik kérésére teljesen egyedi modelleket fejlesztenek és gyártanak le egyetlen példányban. Így egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy jól szituált ambiciózus befektető vagy rajongó meglátja a lehetőséget abban, hogy a világ legfejlettebb motorsport-technológiáját a műfaj legkülönlegesebb formatervébe csomagolva elérhetővé tegye azok számára, akik a tökéletesség minden megnyilvánulási formájáért rajonganak.